VÁLASZOK A
A MAGYAR ÁLLAMPOLGÁRSÁGNAK A HATÁRON TÚL ÉLŐ MAGYAROKRA VALÓ KEDVEZMÉNYES KITERJESZTÉSÉRŐL SZERVEZETT ANKÉTRA
I. Elméleti keretek
1. A „kettős állampolgárság” kérdése több elméleti keretben megközelíthető. Az állampolgárság egy adott állam és adott egyén közötti jogviszonyt fejez ki. Magyarország és a határon túli magyarság közötti viszony mindezidáig rendezetlen. Ön milyen elméleti keretben elemezné a „kettős állampolgárság” körül kialakult vitát?
Számomra az egyének identitása és történelmileg öröklött joga a kiindulópont. Trianonnal a nagyhatalmak akaratuk ellenére milliónyi magyar identitású emberre kényszerítettek idegen állampolgárságot. Születésükkor kapott jogukat a magyar állampolgárságra megvonták tőlük (amennyiben az állampolgárságot a valahol éléshez kötötték). A globalizáció korában egyre gyakoribb, hogy a valahol élés és az állampolgárság nincsen teljes fedésben. Adható magyar állampolgárság másutt élő személyeknek is. Ma tehát azoknak kell visszaadni az állampolgárságukról való döntés jogát, akiktől (akik elődeitől) ezt valaha megvonták. Ha ezt a Magyar Állam nem teszi, azzal egyrészt a trianoni döntés aktív részese lesz, másrészt jogsértést követ el a határon túli magyarokkal szemben.
A kommunista kor jellemzője, hogy felülről, valamilyen ideológiai vagy állami szempont alapján próbálta az embereknek megmondani, hogy nekik mi a jó. Úgy tűnik, a jelenlegi kormánypártok ugyanezt teszik, amikor nem akarják az érintettekre – a határon túli magyarokra – bízni a döntést, hanem ők akarják eldönteni, hogy a határon túliaknak mi a jó.
2. Ki tekinthető határon túli magyarnak? Ki és milyen kritériumok alapján jogosult dönteni erről a kérdésről? Mennyire szabad, és hogyan lehet ezt jogszabályban szabályozni?
(a) Mindenki magyarnak tekintendő, aki magát valóban annak tartja, aki magyar identitású.
(b) Tehát erről csak mindenki maga dönthet, ám mégis szükség van kritériumokra, nehogy a magyar identitás helyett az – esetleg – előnyösebb magyarországi gazdasági lehetőségek (azaz alapvetően a gazdasági érdek) alapján minősítse magát valaki (lényegében hamisan) magyarnak.
Az alábbi két kritérium közül legalább egynek a meglétét elmaradhatatlannak vélem:
– magyar származás (= valamely felmenője magyar állampolgár volt) és a magyar nyelv értése és bizonyos használata a mindennapi életben
– magyar származású személlyel házasságban élés
3. A határon túli magyarok milyen problémáira jelentett megoldást a státustörvény és mire nem? A megoldatlanul maradt kérdések közül, melyek kezelhetőek a „kettős állampolgárság” eszközével?
Attól félek, hogy a státustörvény nagyon kevés dologra jelentett megoldást. Létrehozása idejében nagy szimbólikus jelentősége volt (a magyar igazolvány identitáserősítő szerepe azóta is tagadhatatlan), ami azonban erősen devalválódott a gyakorlati lebonyolítás során és főleg amiatt, hogy a Magyar Állam vállalt kötelezetségeit jelentős késéssel teljesítette.
A kettős állampolgárság legfontosabb értékéinek a következőket vélem:
– a Magyar Állam általi teljes mértékü elfogadás szimbolizálását,
– az egyén önmagáról (mindenek előtt állampolgárságát és lakóhelyét érintő) döntési jogának, azaz szabadságának visszaadását,
– a Magyarországra való belépés engedélyezése körül magyar részről történő packázás és bürokrácia csökkentését,
– a magyarországi oktatási, egészségügyi, munkaügyi rendszerben való – mér meghatározandó feltételek szerinti – részesedést.
4. Mennyiben összeegyeztethető a magyar állampolgárság kiterjesztése a különböző magyar regionális kisebbségek közösségépítő törekvéseivel (önálló oktatási, kulturális intézményrendszer, kulturális, regionális autonómia)?
Elvben semmi ellentmondás nincs a kettő között.
A gyakorlatban Magyarország elszívó erejét a különböző magyar regionális kisebbségek közösségépítő törekvései erőteljes támogatásával kell ellensúlyozni, azaz a kettős állampolgárság kiterjesztése – természetesen – nem csökkenti a magyar állam felelősségét a határon túli magyarok továbbbi sokoldalú (és az eddiginél erőteljesebb) támogatása terén.
5. Milyen új perspektívákat kínál a magyar-magyar kapcsolatokban az európai integráció, az EU bővítése?
A határon túli magyarok saját országaikban hátrányos helyzetben vannak. A területi egyenlőtlenségek felszámolására irányuló EU programok felhasználhatóak a határon túli magyarok hátrányainak csökkentésére. Ennek kezdeményezése a szomszéd országoktól kevéssé várható. Ezen a téren egyértelmű Magyarország felelőssége. Éppoly egyértelmű, hogy az EU gazdasági lehetőségeket kínál, mindenek előtt az EU tagországok tekintetében.
II. Demográfia és migráció
6. Miként ítéli meg a népszavazási kezdeményezés időzítését és a népszavazásra föltett kérdés megfogalmazását?
Félek a népszavazástól. Már a kedvezménytörvény idején kiderült, hogy a szocialisták szociális demagógiája jelentős tömegeket képes a határon túli magyarok ügyével szembefordítani – ezzel megosztva a magyarságot. Ma a miniszterelnök is – egyebek között – a magyarság megosztása miatt bírálja a népszavazási indítványt. Ezt a demagógia csúcsának tekintem, mikor saját megosztó magatartását a másik félre próbálja hárítani.
7. A demográfiai adatok tanúsága szerint Magyarország és a magyar kisebbségi közösségek népessége folyamatosan csökken. Erre a kérdésre a magyar államnak és a magyar kisebbségek politikai reprezentációjának valamilyen megoldást kell találnia. Lehet-e a határon túli magyarok Magyarországra telepedésével ezt a kérdést úgy kezelni, hogy a Kárpát-medencei magyar anyanyelvű népesség csökkenése megálljon vagy legalábbis lassuljon?
A kérdés számomra nem egyértelmű.
Mindenképpen úgy gondolom, hogy a magyarság egészében gondolkodva, az otthonmaradás vagy az áttelepülés nem jelent létszámbeli változást.
Az áttelepülés azonban a határon túl, legalábbis egyes területeken, szórványosodáshoz vagy annak erősödéséhez vezethet, ami aligha kívánatos.
Az áttelepülés ugyanakkor Magyarország kormegoszlásának kedvezőbbé (és a határon túli kormegoszlás kedvezőtlenebbé) válásával járhat, hiszen minden bizonnyal inkább a fiatalabbak azaz aktív és szülőképes korúak települnének át. Ez Magyarországon gazdasági előnyt (s nem a kormány által sugallt hátrányt) jelent, de a magyarság egésze szempontjából ugyancsak ellentmondásos dolog.
8. Hogyan ítéli meg Magyarország jelenlegi migrációs politikáját? Milyen alapelveket kell figyelembe venni a magyar kormánynak az aktív migrációs politika kialakításakor?
Jóformán azt nkell kérdezni, hogy van-e ilyen. Tehát egészében kevéssé átgondoltnak és nem elég szervesnek gonodolom a a magyar kormány migrációs politikáját.
Nem kérdés, hogy a magyar kormánynak mindent meg kell tennie azért, hogy helybenmaradás esetén a határon túli magyarság életesélyeit növelje. Ez mindenféle kedvezmények sorozatát követeli.
Továbbá: a magyar kormánynak erőteljesen támogatnia kellene a határon túli mmagyarság közé, azok intézményeinek támogatására kifelé irányuló – akár csak határozott időtartamokra szóló – szakember-migrációt. Ez világszerte jól ismert stratégia, de tudomásom szerint a a magyar kormánynak eddig alig alkalmazta
9. A magyar kormány hogyan egyeztetheti össze a klasszikus kisebbségvédelmi politikát az egyéni életpályák mobilitási-migrációs igényeivel?
Úgy, hogy kiemelten preferálja a határon túlnan élést. Franciaországnak is vannak határon túli területei. Más országoknak is voltak. Ma is vannak országok, amelyeknek a határain élő kisebbségei vannak. Ilyenkor az ott végzett munkát sokkal magasabban fizetik, mint az otthonit. Ebbe az irányba – noha nyilvánvalóan csak támogatások formájában és talán csak bizonyos funkciók és szakmák, valamint a vállalkozásfejlesztés esetében – a a magyar kormány is elindulhatna.
10. Lehet-e, kell-e mérlegelni, „mennyibe kerülnek” Magyarországnak a határon túli magyarok? Milyen gazdasági következményei lehetnek az etnikai jellegű migrációnak?
Erre már kitértem korábban. De hát még egyszer:
1. A határon túli magyarok alapvető jogainak – lehetőségeinkhez képest – maradéktalan visszaadásának nem szabad gazdasági mérlegelés tárgyává válnia.
2. Ugyanakkor semmilyen kormány és állam nem kerülheti el, hogy minden jelentős gazdaságbefolyásoló tényezőt megvizsgáljon. Ennek megfelelően mérlegelni kell, hogy „mennyibe kerülnek” Magyarországnak a határon túli magyarok
3. De persze azt is mérlegelni kell, hogy mennyit hoz a konyhára az ide behozott vagyon s még inkább a szakképzet munkaerő (amelynek képzési költségeit nem Magyarország viselte) és egyáltalán az a fiatalabb korosztály, amely hosszú időn át termelni fog és nem nyúgdíjra vár. A mérleg tehát minden bizonnyal pozitiv, azaz az áttelepülés nem terhet, hanem hasznot jelentene Magyarországnak.
11. Az eddigi támogatáspolitika és a kedvezmények nyújtása mellett milyen új eszközökre lenne még szükség?
A határon innen és túliak körében egyaránt nagyon erőteljesen ösztönözni kellene a határon túli magyar területeken indított vállalkozásokat.
III. Politikai stratégiák és jogi megoldások
12. A „kettős állampolgráság” körülötti vita mennyiben szól a határokon kívül élő magyarokról, és mennyiben vált belpolitikai kérdéssé?
Sok minden szól amellett, hogy az utolsó választásokon a FIDESZ korábbi előnyét az akkori ellenzék a kedvezménytörvénnyel szembeni agitációval tudta lefaragni. Félős, hogy a kormány jelenlegi poziciójában ugyancsak a határon túli magyarok ideköltözésének „veszélyével” és állítólagos magas költségeivel próbál belpolitikai tőkére szert tenni.
Abban van valami, hogy a magyar népesség a kérdés gazdasági-politikai vonatkozásairól és lehetséges következményeiről nem tud eleget. Ám ez a mindenkori kormány bűne és felelőssége.
13. A „magyar kérdés” nincs végiggondolva – állítja Kis János a Túl a nemzetállamon című tanulmányában. Milyen jövőképekben lehet gondolkodni?
A „magyar kérdés” soha sem lesz teljesen végiggondolva, mindig lesz rajta javítanivaló.
Valóban érdemes végiggondolni, hogy mennyire fontos nekünk az, hogy „magyar”? Kell-e nekünk olyan identitás, amely etnikai és történelmi gyökerekből táplálkozik? Közvéleménykutatásokból úgy tűnik, a válasz nem egyértelmű.
Vagy inkább az a fontos, hogy a (trianoni) Magyarország területén élő? De hát a nemzetközi trend a határok jelentőségvesztése irányába mutat!
Vagy csinálja mindenki a saját szerencséjét s váljék magán döntés tárgyává, hogy kinek jelent valamit a múlt, a nyelv, az etnikai hovatartozás?
Valóban szükség lenne az alternatívák (s ha mégoly meghökkentőek is) explikálásra!
14. Milyen nemzetközi visszhanggal, dokumentumokkal (pl. az 1997-es ET állampolgársági egyezmény) kell számolni a magyar állampolgárság kiterjesztésekor? Mennyire relevánsak ezek a jelenlegi „kettős állampolgárságról” szóló vitában?
A kérdés nem példa nélküli az EU-ban. Lehet, hogy lesznek, akik a kettős állampolgárság ötletét kifogásolni fogják. Őket emlékeztetni kell Franciaország, Hollandia, Németország (s talán stb.) által a határain élő bizonyos egyéneknek – általában származásuk vagy korábbi állampolgárságuk szerint a saját nemzethez tartozóknak – adó állampolgárságot gyakorlataira, amelyet – tudomásom szerint senki sem bírált
15. Kérjük fejtse ki véleményét a népszavazás várható eredményéről. Elemezze az alternatívák következményeit.
Azt gondolom, hogy legfeljebb éppen hogy jön majd össze a részvételi arány és legfeljebb pici többségű támogatást kap majd az állampolgárság megadásának javaslata. Ez azt jelenti, hogy a népszavazást követően mindenképpen hosszú feldolgozási folyamatra lesz szükség – a határon inneni társadalom érdekében (is).
Félős, hogy az állampolgárság megadása melletti elegendő többség esetén is a kormány – már csak az adminisztráció és a gazdasági tervezés nehézkessége miatt is – akadékoskodni fog és ez rossz szájízt hagy maga után. Az állampolgárság megadásának megszavazása persze valóban óriási törvénykezési és adminisztratív feladatokat is maga után von, aminek zömét ellenben már a 2006-ban megválasztott kormánynak kell majd viselnie.
Még nagyobb problémákat okozna az állampolgárság megadását esetleg elutasító szavazati többség, mert ez az országon belüli megosztottságot súlyosan fokozná, a határon túliakat pedig hosszú távon is alig jóvátehetően elkeserítené.
16. Milyen jogi megoldás volna az állampolgárság késésében a leghatékonyabb és a külhoni igényeket leginkább kielégítő? Elégségesnek tartja-e a jelenlegi állampolgársági törvény módosítását vagy más jogi megoldások is felmerülhetnek?
Elégségesnek tartom a jelenlegi állampolgársági törvény módosítását.
17. Ön szerint lehetséges-e a magyar állampolgárságnak a lakóhely szerinti korlátozott megadása például politikai jogok nélkül? Lehetséges-e illetve milyen módon lehet a kettős állampolgárok jogait korlátozni? Egy speciális külhoni jogállás létrehozása elképzelhető-e a státustörvény módosításával a „kettős állampolgárság” megadása nélkül?
Az állampolgári jogok korlátozása elég szerencsétlen ötletnek látszik. Viszont a jogok gyakorlását lehet bizonyos feltételekhez kötni. A politikai joogok nem megadására, vagy feltételekhez kötésére viszont nem látok okot.
18. Véleménye szerint milyen reakciókat vált ki a környező országok politikai elitjében a magyar állampolgárság kedvezményes kiterjesztése?
Bizonyára mind román, mind szlovák részen a kérdés újabb nacionalista indulatokat gerjeszt. Tehát ott erőteljes PR-ra van szükség és annak emlékeztetésére, hogy ők saját vonatkozásukban ezt a lépést már korábban megtették.
A volt Jugoszlávia országaiban – véleményem szerint – a politikai elitben a dolog kisebb ellenkezést kelt, de ugyanaz a PR ott is elvégezhető.
Ukrajnában valószínűleg alapvetően más a helyzet mind az orosz kisebbség, mind az Európával szembeni ambivalens vélemények miatt. Ott – a kettős állampolgársági későbbi érvényesíthetősége érdekében – egyrészt a magyar kisebbség kicsiny voltával, másrészt az ország nyugati s EU-melletti területén való elhelyezkedés specialis adottságaival kellene érvelni.
19. Mennyiben jelent szakítást a magyar állampolgárság kiterjesztése az eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika eddigi gyakorlatával, alapelveivel kapcsolatosan, s mennyiben tekinthető az 1989 óta kialakult gyakorlat betetőzésének?
Úgy gondolom, az elmúlt 14-15 évről beszélve nem lehet szó egységes, vagy akár csak kontinuus „eddigi magyar kisebbség-, illetve nemzetpolitika”-ról. A kettős állampolgárság gondolata inkább a 15 millió magyar gondolatának felel míg, mintsem annak, hogy magyar az, aki a határokon belóül és és a határokon túliak ügye lényegében a szomszéd országok ügye. Ez a különbség mind ideológiai, mind pártpolitikai, – megoldása éppen ezért is nehéz.