Márton Áron életrajza

A Szakkollégium névadója, Márton Áron 1896-ban született Csíkszentdomonkoson. Középiskolai tanulmányait a csíksomlyói gimnáziumban kezdte, majd a gyulafehérvári kis szemináriumban fejezte be. Az I. világháború alatt hadnagyként szolgált az olasz fronton. Később elvégezte a gyulafehérvári teológia szakot, majd 1930-tól udvari káplánként, ill. püspöki titkárként tevékenykedett. Kolozsváron 1938-ban egyetemi lelkészi címet kapott, egy évre rá életének 43. évében - Erdély püspökévé szentelték a Szent Mihály templomban.

1934-től az Erélyi Római Katolikus Népszövetség országos igazgatója lett, s társszerkesztője volt az Erdélyi Iskola c. oktatásügyi és népnevelő folyóiratnak. Cikkeiben az egyházi kereteken túllépő népművelői rendszer alapjait fektette le.

A negyvenes évek elején a bécsi döntéssel kettévágott Erdélyben nagy népvándorlás vette kezdetét, északról a románok távoztak, míg Dél-Erdélyből 200 ezer magyar menekült el a román fennhatóság elől.

A gyulafehérvári püspök, Márton Áron a maradást választotta, hiszen nem akarta, hogy a "nyáj pásztor nélkül maradjon". Hiába kérték, hogy tegye át püspöki székelyét Kolozsvárra, ő úgy gondolta, hogy a kisebbségi lét szorításában élő maradék magyarságnak nagyobb szüksége van rá, mint az anyaországhoz magyarságnak nagyobb szüksége van rá, mint az anyaországhoz visszakerült észak-erdélyieknek. Bátor kiállása és munkája révén a háborús években a dél-erdélyi magyarság szellemi-erkölcsi vezetőjének tekintették. Humanizmusára ékes bizonyíték, hogy abban az évben, 1944-ben, amikor százezreket deportáltak haláltáborokba és üldözték a másként gondolkodókat, a kolozsvári Szent Mihály templomban elmondott prédikációjában felemelte szavát a zsidók deportálása ellen: "Népünk keresztény érzése ösztönösen tiltakozik, ha azt tapasztalja, hogy az emberekben, az emberi személy méltóságát megalázzák és embereket jogaikban vagy emberi jogaik védelmében korlátozzák véleményük vagy vallási mivoltuk miatt."

1945 húsvétján ismét a szószékről tiltakozott a magyar kisebbséget érintő méltánytalanságok ellen: "Amint az egyénnek joga van az élethez, családalapításhoz ... ugyanúgy joga van nemzetiségnek, hogy a maga sajátos életét szabadon élhesse "

Személyének és tevékenységének a tekintélyét jelzi, hogy erdélyi magyarok egy csoportja 1945-ben levélben kérte a magyar miniszterelnökséget, hogy a békeszerződéssel kapcsolatos kérdésekben Márton Áron erdélyi püspökkel konzultáljanak a kielégítő területi rendezés érdekében. A püspök személyes levélben fordult Groza román miniszterelnökhöz, "tisztázandó" az erdélyi magyarság helyzetét. 1946 pünkösdjén a csíksomlyói búcsú alkalmából soha nem látott tömeg, százötvenezer ember előtt emelte fel szavát a magyar kisebbség jogaiért és sokat tett azért, hogy a párizsi békeszerződésről szóló hírek miatt elkeseredett tömegben ne szabaduljanak el az indulatok.

1947. februárja, a trianoni határokat visszaállító békeszerződés után Márton Áron a magyar egyházi és oktatási intézmények megmaradásáért küzdött: "Nem veheti senki rossz néven, ha iskoláink és nevelőintézeteink elvesztése fölött könnyeket hullatunk. Iskoláink visszaszerzése érdekében a törvényes lehetőségeket és eszközöket felhasználjuk."

Az emberek mintha megerezték volna, mert 1949 pünkösdjén ismét százezrek hallgatták beszédét a csíksomlyói búcsún: utoljára beszélhetett ekkora tömeg előtt, majd néhány nap múlva letartóztatták és - a nemzetközi kommunista gyakorlatnak megfelelően - koncepciós perben életfogytiglani kényszermunkára ítélték. Tekintélye és elismertsége folytán, a külföldi nyomásnak engedve 1955-ben szabadon engedték, de püspöki székhelyén házi őrizetben tartották egészen 1967-ig.

Életének hátralévő éveiben Erdélyszerte tartott prédikációkat, pasztorális látogatásokat. 1980-ban hunyt el.

"A demokrácia azért a legnehezebb társadalomrendező elv, mert magas erkölcsi követelményeket állít fel, mind a vezetőkkel, mind a vezetettekkel szemben... A jövő század arculatát az az irányzat fogja alakítani, amely magas erkölcsi igényekkel jön, a hamissággal az igazságot állítja szembe, a gyűlöletet a szeretettel igyekszik legyőzni és a bosszúálló szándékra nagylelkűséggel válaszol."